Egy állati jó zug

 Börgöndpusztán a Tó soron, van egy hely, ahol kicsik és nagyok is testközelbe kerülhetnek olyan állatokkal, amiket addig csak tévében láthattak. Régóta készültünk már ide, mert szeretjük azokat a helyeket, amiknek jó híre van. Most fél napot töltöttünk el a Fertőzug Állatsimogatóban, de csak pár pillanatnak tűnt. Mi biztos megyünk még.


  Nekünk, mint manapság sok mindenki másnak, nincs lehetőségünk állattartásra. Sok minden a városhoz köti az embert, főleg a kényelem. Székesfehérvár szélén azonban van lehetőség egy kis időre az állatok közelében lenni, ami hatalmas élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 
  Délelőtt nem sokkal nyitás után érkeztünk erre a különleges helyre. Szinte az elsők voltunk aznap. Utánunk még sokan jöttek.  Mindjárt bele is keveredtünk egy hatalmas kameruni juhcsapatba, akik nem titkoltan kaját kunyeráltak. Rövid eligazítást kaptunk, mire figyeljünk az állatok között, és mit merre találunk, majd elkezdtük bejárni a terepet. A juhsimogatás után, a fészerben rágcsálókat és madárféléket néztünk meg. Szarkával vigyázz, mert csíp...




  Aprócska nyuszikák is megbújtak itt anyjuk mellett, biztonságban. Miközben a ketreceikben mókusok rohangáltak fel és alá. Az ajtón és ablakon fecskék cikáztak ki és be, ők is itt raktak fészket. Mire a fészerrel végeztünk a két pónit is kiengedték. Akác a fiamat egyből egy jókora lópuszival köszöntötte.


 Az épület mellett csodás kis baromfiudvar látható. Gyönyörű aranyszínű kakas kukorékol éppen. Pár perc és a semmiből kuruttyolva jön elő a pulyka, nemtetszését fejezve ki, hogy mi itten nézelődünk. Még tollát is az égnek mereszti. A néma kacsa meg csöndben figyeli az eseményeket.



A tisztáson egy őzsutát pillantunk meg, csak úgy heverész az árnyékban, táppal kínáljuk, de kicsit félénk még. Ropi öt éve lakója az állatsimogatónak, de megmaradt tartózkodónak.


  Ropi után meglátogattuk a csacsit is, aki karámjának korlátjai között figyeli, ki visz neki végre valami finomat, de ennek hangot csak ritkán ad. Rendes, mert ő is engedi a simogatást cserébe. Bár el is kéri az adagját rendesen.



 Utána bemerészkedtünk az udvarba, ahol különleges madarak laknak. Csodálatos színes tollazatuk elkápráztatja az embert. 



 Utána néztünk még pávát és kendermagos kakast, gyöngytyúkot, libát és kacsát. Simogattunk nyuszit és tengerimalacot, lámát és alpakát, meg pónit is. Szinte elmondani is nehéz, mennyi inger éri az embert.





 Egy ideje, bizonyos helyek értékét nem magam mérem. Tizennégy hónapos fiam megteszi helyettem. Bár az elején a lópusziért nem feltétlen volt oda. Az Ő reakcióját, érzéseit, arckifejezéseit figyelem. Órákon keresztül felhőtlenül hol szórakozott, hol csodálkozott, hol kacagott. Azt hiszem értékelte a helyet, amikor mondtam neki, hogy indulunk haza. A kerítésbe kapaszkodva, hangosan adta tudtomra, hogy Ő még maradna. Azt hihette, hogy a tévéből ismert Napfény Farmon vagyunk, nem akart hazamenni.
 Még hogy Fehérváron nincs állatkert. Dehogynem. Pici ugyan, de interaktív, szuper aktív. Nincs betondzsungel. Csak egy kis hely van Börgöndön, csak felhőtlen szórakozás. Vigyázat egész napos program!










FERTŐZUG ÁLLATSIMOGATÓ: 

8019 BÖRGÖNDPUSZTA, TÓ SOR
NYITVA: KEDD-VASÁRNAP 9-18 ÓRÁIG
BELÉPŐ: 500 FT/FŐ 2 ÉV FELETT

Állataink:
Alpaka: Hozé és Áfonya
Welsh póni: Vezér
Shetlandi póni: Elza, Akác és Frutti
Szamár: Csenge
Őzike: Ropi
Kameruni, racka és merino juhok
Szánentáli, alpesi és núbiai kecskék
Ormányos medvék
Vadászgörények
Nyulak, tengeri malacok, deguk, csincsillák, mókusok
Ezüst, arany, gyémánt, nyerges és király fácánok
Papagájok, mátyás madár, dolmányos varjú, szarka
Selyem tyúk, gyöngytyúk, erdélyi kopasz nyakú, sávos plymouth
Indiai futókacsa, némakacsa (pézsmaréce)
Pulykák, Libák
Teknősök
és a berepülő, bemászó, bekúszó vadonélő állatok...



Írta és képek: Nagy Gábor és Nagy Gáborné Katalin







Gyógynövény simogató egy 300 éves patikában

  Székesfehérvár belvárosában, a Fő utcán, a Szent István Király Múzeum főbejáratával majd' szemben találjuk, hazánk egyik legrégebbi, máig fennmaradt gyógyszertárát. A Fekete Sas Patika egészen 1971-ig üzemelt is. Ma múzeum, nem is akármilyen. Csodálatos, fából faragott bútorzata, eredeti üveg és kerámia edényei, jellegzetes levendula illata magával ragadja az embert.


  A Fekete Sas Patika története a török felszabadítás után kezdődik. Székesfehérvár városát 1688-ban szabadítják fel. A felmérésekből kiderül, hogy már ebben az évben van gyógyszerésze a városnak, Sartory János Gáspár személyében. Az adatok szerint a 46. számmal jelölt épületben élt feleségével, és később a városi tanács tagja is volt. Többek szerint, az ő gyógyszertára volt a Fekete Sas jogelődje, de sajnos semmilyen tárgyi emlék nem maradt fent az ő idejéből. Fehérvárnak az 1700-as években több patikusa is volt, akik megbecsült tagjai voltak a közösségnek, emiatt gyakran politikai tisztségeket is betöltöttek. 1710-ben nagy himlőjárván volt a városban, ami nem kis feladat volt a patikusoknak és orvosoknak. Az 1730-as években országosan csupán 16 patika működött, ami a fehérvárit is nagyon felértékelte. Ebben az időben több tulajdonost is váltott, az akkor a Kossuth utcában működő patika, melynek értéke 800 Forint volt. 1733-ban Meller Menyhért tulajdona lesz, aki monopolhelyzetbe kerül egy városi rendelettel, és ígéretet kap, hogy a városi vezetés másnak nem ad ki engedélyt patikaüzemeltetésre. Meller halála után felesége, majd az ő halála után az örökösök értékesítik a patikát, amely nagy része a jezsuita rend kezébe kerül.


  Az 1700-as években 14 patikát üzemeltetett a rend a történelmi Magyarország területén. Eleinte házipatikák voltak, majd mindegyiket megnyitották a nagyközönség előtt. A jelenlegi épület 1745-ben került a jezsuiták kezébe, 1200 Forintért. A város biztosította számukra is a kizárolagosságot és az adómentességet. A jezsuiták a patika bevételeit nagyszabású építkezéseikre fordították. Szemben található templomuk és rendházuk is ekkor épült. Érdekesség, hogy a templomot feketére festették. Pár éve a templom felújításon esett át, eredeti  helyreállítás helyett a szinezésnél kiegyeztek a világosszürke színben. Egy fekete templom nem emelte volna a városképet.


A jezsuita üzemeltetés alatt a gyógyszertár a rendházban működött, melyet egy tölgyfalépcsőn lehetett megközelíteni. Vezetője Maschner Jakab, majd Hill Mátyás voltak. A jelenlegi bútorzat ekkor készült, az éppen a városban tartozkodó  Codelli József fráter termékeként. Vörösfenyőből készült és zöld márványfestést kapott. A fiókokon a benne tárolt gyógyszerek rövidítése olvasható (fenti kép). Ez hazánk egyetlen megmaradt magasfalas, fiókos patikabútora.



 A második officinaszekrény Baumgartner Bernát műhelyében készült. Megfaragása 10 évet vett igénybe. A barokk-rokokó szekrény egy részét már nyitott polcosra készítették. Itt már tégelyekben tárolták a gyógyszereket.



  A jezsuita rend feloszlása után a patikát árverezték. Innen tudjuk, hogy összesen 518 állványedény, 166 ónedény, 35 kenőcsedény, több mint 300 üvegedény 26 mozsár és még sok más is volt.





  A leltár szerint az árverezéskor 1300 féle gyógyszer volt nyilvántartva. Árverési ára 4940 Forint, amely az ország akkori legértékesebb patikájának számított. Az árverésen 8160 Forintért kelt el. 1774-től Valter Ferenc lett az új tulajdonos, így magánkézre került a városi gyógyszerellátás. 1797-ben alakult meg a város második patikája, amivel megszűnt a kizárólagossága a Fekete Sas-nak. 1839-ben már szükségessé válik Fehérváron gyógyszerész egyesület felállítása is. 
  A Fekete Sas Patika életében döntő szerepet játszott az államosítás, amikor a Gyógyszerészeti Központhoz került. Ettől kezdve még ügyeleti szolgálatot is ellátott, a megnövekedett forgalom hatására a bútorzat jelentősen leromlott. 1971-ben a patika végérvényesen is bezárta kapuit. A berendezést restaurálták és 1975-től mint múzeum látogatható. Érdemes betérni ide, ha a városba látogatunk, garantáltan az egyik legemlékezetesebb látnivaló lesz. A kapuban pedig még gyógynövényeket is megtekinthetünk, megsimogathatunk.




Írta és fotók: Nagy Gábor
Felhasznált irodalom: Patikaköszöntő, Szent István Király Múzeum




  

Pityerszeren jártunk

  Az Őrség egyik ékköve Szalafő, ami hét egykori településből, úgynevezett szerből áll. Ezek egyike Pityerszer a múzeumfalu, ahol eredeti helyükön tekinthetjük meg a tipikus 18. századi épületeket. Bepillantást nyerhetünk az akkori emberek mindennapi életébe. 


 A szegényebbek az úgynevezett füstösházban éltek, ahol egy légtérben volt a kemence a konyhával, valamint az ággyal. A füstelvezetés csak az ajtók tetején lévő nyílásokon volt megoldva. A módosabbak már döngölt padlójú, több lakrészre osztott (lakókonyha, tisztaszoba, kamra) házakban éltek. 




  A melléképültek is bemutatásra kerülnek a skanzen területén. Itt találkoztunk először a kástu fogalmával. Ez tulajdonképpen egy továbbgondolt, teljesen különálló kamra, ahol a gabona, vetőmagok, hús és zsír mellett a kisebb mezőgazdasági eszközöket is tárolták. Létezett emeletes változata is.



  Családdal remek kirándulási célpont lehet, ahol pár kellemes és tartalmas órát tölthetünk el. Hála az interaktív, Pityerszer éjszakai életét bemutató kiállításnak és a játékos tájékoztatóknak, ahol a gyógynövényekkel, illetve lepkékkel ismerkedhetünk meg közelebbről, a legkisebbek is élvezik az itt eltöltött időt. A mesébe illő környezet pedig csak hab a tortán. 

Írta és képek: Szekeres Zsanett 





Gyapjasok a Velencei-hegységben

  A Velencei-hegység hazánk legrégebbi önálló hegysége. Ránézésre csupán dombsági jelleget mutat. A Velencei-tó feletti vonulatok nagy része gránitból tevődik össze, de foltokban találunk andezitet, kvarcitot és löszt is. A gránit magmás kőzet, amely még a felszín elérése előtt megszilárdult. A felszínre kerülés után négyzetszerű darabokra töredezik, szélei lepusztulnak. Furcsa alakzatok jönnek létre. A helyiek gyapjaszsákoknak hívják, a köztudatban ingóköveknek nevezik őket.



Könnyen elérhető és megközelíthető helyeken találunk ilyen képződményeket a Velencei-hegység különböző pontjain. Sukoró község határában a Fő utcától csupán pár percre, a Nadap felé menő kerékpárút mellett van az egyik. A gránitszikla mellől csodás kilátás nyílik a Velencei-tóra. Tíz perc séta a református templom, ahol egykor országgyűlés is volt, vagy a néprajzi ház. 


  Egy másik könnyen megközelíthető hely, ahol több ilyen formát is találhatunk Pákozdtól északra található. Egy darabig autóval is fel lehet menni. Itt elszórtan, több helyen is találunk ingóköveket. Az egyik legnagyobb ilyen forma a Pogány-kő, amely tucatnyi egymáson lévő, lepusztult gránit tömböt foglal magában. Olyan, mintha óriások építő kockáztak volna itt.


Írta és fotók: Nagy Gábor